"Az emberélet útjának felén
egy nagy sötétlő erdőbe jutottam,
mivel az igaz utat nem lelém"
Csaknem hétszáz éve írta le e sorokat Dante, az Isteni Színjáték első énekében. Ma sem lehetne találni ennél jobb összefoglalást az ember életérzésére ...
Különösen azokra az időszakokra,
amikor átmenetileg megtorpanunk.
_________________________________________________________
Ilyenkor, a természet csodái segítséget nyújthatnak ...
Az otthon biztonsága - szeretete - is komoly háttér lehet ...
Tapasztaljuk, hogy ki az igazi barát ...
Nem utolsó sorban, a Teremtőhöz fordulás enyhíti lelki terheinket ...
_________________________________________________________
"Nem lehet sorsának ura az, aki önmagát nem ismeri." (Tatiosz)
KAHLIL GIBRAN: A PRÓFÉTA. (részlet)
És egy férfi azt mondta: Beszélj nekünk az Önismeretről.
És ő válaszolt, és ezt mondta:
Szívetek némán ismeri a nappalok és éjszakák titkait.
De fületek hallani vágyik azt, amit szívetek tud.
Szavakban vágytok tudni azt, amit gondolatban mindig is tudtatok.
Ujjaitokkal érinteni vágytok álmaitok meztelen testét.
És ez így van jól.
Lelketek rejtett kútforrásának fel kell fakadnia, és mormolva a
tengerbe kell futnia;
És végtelen mélységeitek kincsei feltárulnak szemetek előtt.
De ne legyen kezetekben mérleg, melyen ismeretlen kincseteket
megmérnétek;
És tudásotok mélységét ne fürkésszétek mérőléccel, se függőónnal.
Mert az egyén tenger: határtalan és mérhetetlen.
Ne mondjátok: "Megtaláltam az igazságot"; mondjátok azt: "Találtam egy
igazságot".
Ne mondjátok: "Megtaláltam a léleknek útját". Mondjátok: "Találkoztam
a lélekkel, mely az én utamon jár".
Mert a lélek minden úton jár.
Mert a lélek nem egyenes vonalon jár, sem úgy nem nő, mint a nádszál.
A lélek kibomlik, mint a megszámlálhatatlan szirmú lótuszvirág.
_________________________________________________________
A természet képeiből - emlékképeiből olykor különös öröm és nyugalom sugárzik... célszerű felszínre hívni ezeket az érzéseket önmagunkban...
Egy szép emlékünket kifejező képet érdemes vizualizálni és elindulni onnan, hagyni gondolatainkat tovagördülni belső mélységeink felé...
Hatásosabb, ha mindezt ellazult - relaxált állapotban kezdjük el.
_________________________________________________________
Egy figyelemre méltó növény - madár -, vagy állat látványa is belső örömöt okozhat.
Gyöngyvirág
Sárgarigó (aranymálinkó)
Panda barátság
A körülöttünk lévő természet, végtelenül sok csodát rejt magában...
A különböző művészi alkotások, a zene is megörvendezteti lelkünket.
A földön kívüli világ, a naprendszerünk és az univerzum is csodálatos.
Térben és időben végtelen, így hatása lenyűgöző!
A körülöttünk keringő műholdakról a földünk objektív valóságában
látható - fényképezhető.
A műholdak feladatai igen sokfélék lehetnek, meteorológiai előre jelzések, TV-Rádió adások sugárzása, hiteles közeli fotók készítése a Google Eart segítségével, és sokoldalu kutatások végzése...
Az úgynevezett "álló műholdak" mindig egy azonos földi pont fölött lebegnek, amelyek leggyakoribb feladata a TV és Rádió adások sugárzása, egy előre kiszámított területet fednek le. Magasságuk megközelítően 35 800 km, a föld középpontjától számítva. Itt van egyensúlyban a föld forgásából adódó centrifugális erő a gravitációs erővel. Így a földel szinkronban forogva, állandóan egyazon földi pont fölött vannak.
A naprendszeren kivüli világ
Az itt látható távoli bolygókról és csillagokról a fénysugár is hosszú idő alatt érkezik el ide, hozzánk.
A saját napunkból, ami kereken 150 millió kilométerre van tőlünk, 8 perc alatt jut el a fénysugár a földre. Így néhány napkorongnyival az általunk látott helytől, már előrébb jár... Ez természetesen nem befolyásolja azt, hogy sugarai kellemesen melegítsenek!
A naprendszeren kívüli világ fényei, ennél lényegesen több utat tesznek meg ameddig a földünkre érkeznek...
Szabadszemmel - tiszta időben, akár 50 - 100 fényévnyi távolságig látunk... a modern csillagászati távcsövekkel pedig akár többszáz millió fényévekig...
Ez egyben azt is jelenti, hogy a hozzánk eljutó fénysugarak a ' múltból ' érkeznek felénk...
Éjszaka, a csillagos eget nézve, eszembe jutnak korábbi időkből való gondolataim:
Távoli csillagok
Távoli csillagok,
ha esténként fényetek felragyog,
egy - egy fénysugár
bennem mélyre jut...
Bölcs távolság,
melyben fénypontá olvad
távoli világok rejtelme,
hordod magadban
az emberi létet is.
Szerelmet - születést,
gyűlöletet - halált,
és mindent,
mit ember érezni tud.
Távoli csillagok,
ha esténként fényetek felragyog,
egy - egy fénysugár
bennem mélyre jut...
Már évezredekkel ezelőtt fölfedezte az ember, hogy
mennyi segítséget kaphat, ha föltekint az égre. Rengeteg ránk
maradt emlékből következtethetünk arra, hogy már az írásbeliség
előtti korok embere is figyelt az égi eseményekre.
A Nap helyzete az égen, a Hold fényváltozása, a csillagok első
felbukkanása, majd eltűnése a hajnali és esti égbolton természetes
naptárként szolgált az emberiség számára.